Na, gyerekek a címet remekül megfogalmaztam. Piros pont nekem. Szóval, az van, hogy ma kezdtem el írni a 13. fejezetet és megvilágosodtam! Fel kell rakni ilyen kis átvezető szöveget, hogy izgatottak legyetek a nagy akcióra. :) Igazából, nem tervezek már olyan sok fejezetet ... :$ Mivel jön a suli, is nem lesz időm írni. Jaj, de elfoglaltak vagyunk. De most komolyan.
Lauren egyszerre volt boldog és kétségbeesett. Vajon mit keresnek itt a szülei? Egyáltalán mit keres ő itt? Hiszen… várjunk csak. Mintha most állt volna össze neki a kirakós darabja. Felcsillant szemmel nézett hol az anyukájára, hol az apukájára majd a nővérére.
- Mit kerestek Ti itt? – a lány szinte majdnem felsikított örömében. Meg se várta a választ, ismét a családja nyakába ugrott. Olyan sok erőt adott neki az, hogy itt lehetnek vele a szerettei, hogy azt le sem lehetett írni. Túl boldog volt ahhoz, hogy ezt a jelenetet bármi is elrontsa.
- Beszéltünk Chrissel. Ő adta meg a nyaraló címét. – viszont ez a válasz áramütésként érte Laurent. Megfagyott az ereiben a vér. Hirtelen legyökerezett a lába a tengerparton, és úgy érezte, moccanni sem bír.
- Mi? – ezt szinte nem is kérdésnek szánta, csak muszáj volt kimondania, hogy a feszültség enyhüljön benne. Majd megrázta a fejét. – Nem számit, a lényeg, hogy itt vagytok. – annyira örült a családjának, hogy könnyek szöktek a szemébe.
- Mit kerestek Ti itt? – a lány szinte majdnem felsikított örömében. Meg se várta a választ, ismét a családja nyakába ugrott. Olyan sok erőt adott neki az, hogy itt lehetnek vele a szerettei, hogy azt le sem lehetett írni. Túl boldog volt ahhoz, hogy ezt a jelenetet bármi is elrontsa.
- Beszéltünk Chrissel. Ő adta meg a nyaraló címét. – viszont ez a válasz áramütésként érte Laurent. Megfagyott az ereiben a vér. Hirtelen legyökerezett a lába a tengerparton, és úgy érezte, moccanni sem bír.
- Mi? – ezt szinte nem is kérdésnek szánta, csak muszáj volt kimondania, hogy a feszültség enyhüljön benne. Majd megrázta a fejét. – Nem számit, a lényeg, hogy itt vagytok. – annyira örült a családjának, hogy könnyek szöktek a szemébe.
Damon Salvatore ott ült az ágyán és várta, hogy történjen valami. Bármi. Akármi. De nem történt. Csak az óra kattogását hallotta, és ez az egyetlen hang visszahangzott a fejében. Idegesítő volt. Sőt! Már majdnem bekattant. Az elmúlt két napban nem történt semmi, amiért érdemes lett volna bármi életjelet mutatnia. Végül is, ha úgy nézzük, ki hiányolhatja? Ekkor mintha megvilágosodott volna, eszébe jutott egy fontos dolog. Két nap múlva hívj fel! Szinte kikapta a nadrágzsebébe becsúsztatott elegáns kinézetű telefonját. Az ajtó mellett lévő fogashoz botorkált, és előhalászta a bőrdzsekijében lévő „névjegyet”. Tárcsázta a számot, és várta, míg felveszi valaki.
- Pontos vagy. – mondta a nő a másik oldalon túlbuzgó hangon.
- Szóval, mi a terv? – Damon most nem volt olyan hangulatban, hogy bárkinek is a kedvére tegyen. Elhatározott egy dolgot, és azt akarta megvalósítani, nem volt köntörfalazás.
- De ingerül vagy – a nő csak még jobban idegelte a férfit. Csak azt tartotta kordában Damont, hogy van egy cél, amiért megéri küzdeni. – Szóval, ezen a hétvégén, vagyis holnap fogunk betörni a Vízió épületébe. Onnantól már csak annyi a dolog, hogy pár őrt leüss, stb. stb. Kihozod Laurent, és utána felrobbantjuk az épületet. Ennyi. – foglalta össze röviden.
- Hol találkozzunk holnap, és mikor? – Damon hangja izgalommal volt tele, egyszerűen nem bírta felfogni, hogy akár együtt is lehet azzal a bizonyos hőn szeretett lánnyal, akiért oly’ rajong. Most vajon mi lehet vele? Jól van? Ezek a gondolatok vették birtokba a férfi elborult elméjét, de még annyira józan volt, hogy megértse a választ a telefon másik oldaláról.
- A kocsmánál, ahol legelőször. Délután két órakor. Legyél jó!
- Várj! Mi a neved? – tette fel a férfi a kérdést, mielőtt a nő lecsaphatta volna a telefont.
- Nikita. – a végét szinte alig értette, mert a nő megnyomta a hívásmegszakítás gombot.
- Szóval, mi a terv? – Damon most nem volt olyan hangulatban, hogy bárkinek is a kedvére tegyen. Elhatározott egy dolgot, és azt akarta megvalósítani, nem volt köntörfalazás.
- De ingerül vagy – a nő csak még jobban idegelte a férfit. Csak azt tartotta kordában Damont, hogy van egy cél, amiért megéri küzdeni. – Szóval, ezen a hétvégén, vagyis holnap fogunk betörni a Vízió épületébe. Onnantól már csak annyi a dolog, hogy pár őrt leüss, stb. stb. Kihozod Laurent, és utána felrobbantjuk az épületet. Ennyi. – foglalta össze röviden.
- Hol találkozzunk holnap, és mikor? – Damon hangja izgalommal volt tele, egyszerűen nem bírta felfogni, hogy akár együtt is lehet azzal a bizonyos hőn szeretett lánnyal, akiért oly’ rajong. Most vajon mi lehet vele? Jól van? Ezek a gondolatok vették birtokba a férfi elborult elméjét, de még annyira józan volt, hogy megértse a választ a telefon másik oldaláról.
- A kocsmánál, ahol legelőször. Délután két órakor. Legyél jó!
- Várj! Mi a neved? – tette fel a férfi a kérdést, mielőtt a nő lecsaphatta volna a telefont.
- Nikita. – a végét szinte alig értette, mert a nő megnyomta a hívásmegszakítás gombot.
Megkérhetnélek titeket valamire? Elkészült a legújabb videóm (juppí) és szeretnélek megkérni titeket, hogyha van YT-s csatornátok, legyetek szívesek iratkozzatok fel! Nagyon sokat jelentene. Köszönöm. Ha nincs is YT-s fiókod, akkor írjatok kommentárt ide. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése