8. fejezet

Kellemes délelőttöt kívánok mindenkinek! :)

Remélem, mindenki elfoglalja magát ebben a ratyi "nyári időben". Most hoztam nektek egy kis elfoglaltságot. Mégpedig nem mást, mint az új fejeztet. Nekem a vége tetszik leginkább... ;) Ja, és most jutott eszembe, hogy nekem van bétám: a World. Csak viccelek. Remélem, nem nagyon ütöttem el semmit.

//Lauren szemszög//

Végre megtudhattam ennek az oly’ kedves nőnek a nevét. Amanda. Különleges neve van, nem mindennap találkozhatunk vele. Legalábbis, a sulimba csak kevés lányt hívnak Amandának.
Sokkal jobban éreztem magamat a lehajtott víz után. Finoman letettem a kristálypoharat a tölgyfaasztalra. Egy kis koppanás jelezte, hogy nem a földre ejtettem le.
- Hogy értette, hogy nem kellett volna Michael és Chris kezeire bízni engem? – kérdeztem, mert nem igazán értettem mi okkal haragudhat a két férfira. Na, jó, talán az egyiket megértem. Lehet, hogy Chris rámászott Amandára. Nem kizárt. Mostanság mindenkit lekap. Tényleg? Hogy szabadulhatnék meg tőle? Hogy érhetném el, hogy megutáljon? Nem igaz… a suliba is már majdnem mindenki próbálkozott.

A nő könnyedséggel lépdelt egy gardróbszekrény felé. Közben körbenéztem a szobában, és akkor láttam, hogy ilyen szekrényből nem csak egy található az otthonos lakhelyen. Amanda kinyitotta a beépített szekrény ajtaját, és keresgéli kezdett a báli ruhák között. Csak ámultam-bámultam, hogy ezek a ruhák milyen szépek. Csodaszép ívben omlottak egymásra, ahogyan a nő néha-néha leemelt egy darabot a fogasról.

- Ez az, megvan! – kiáltott fel hirtelen Amanda, közben pedig dobbantott egyet a magas sarkújával. – És még van egy csomó időnk – fordult felém csillogó szemekkel. Megragadta a felkaromat és egy újabb szekrény felé kezdett vonszolni. Én azt hittem, hogy tényleg egy szekrény. De nem az volt. A szobából egy újabb tágasabb szoba nyílott. Amint kinyitotta az ajtót, rádöbbentem, hogy ez egy „szépítkező szoba”. Amanda leültetett az egyik székre, és hátrahajtotta a fejemet. Majd vízcsobogást hallottam, később pedig megéreztem a fejemen az éltető folyadékot.
Miután befejezte a hajmosást alaposan áttörölte a fejem búbját. Azután becsavarta a fürtjeimet és beültetett a dauer alá. Úgy éreztem magam, mint aki kozmetikába van.  Közben leült velem szembe és a kezébe fogta az ujjaimat. Alapos mozdulatokkal fehér csillogóra festette a körmöm felületét, miután végzett vele ismét a combomon nyugtattam a kezeimet. Most a smink következhetett, ugyanis Amanda utasított arra, hogy csukjam le a szemeimet. Nem tudhattam, hogy mit csinál, mivel nem láttam semmit. Később szólt, hogy nyissam ki az imént lecsukott szemeimet. Körbehúzta feketével a szememet, ezzel kiemelve csokoládébarna „égköveimet”.
- Készen vagy. – ez az egy mondat térített vissza a jelenbe.  Kikapcsolta a dauer-t és segített kiszállni a bura alól. Kivette a csavarokat a hajamból, ekkor éreztem, ahogyan a frizurám hullámosan hullik a vállamra.

- Gyere! – szólított határozottan és visszabotorkáltunk az előző szobába. A szekrényhez lépett és kiemelt a fogasról egy csodálatos fehér ruhát. Széles pántja volt, melynek a széle kicsit össze volt húzva, a mellrészénél pedig inkább szív alakúra emlékeztetett. A derekánál volt egy kis kőberakás, de onnantól szép ívben omlott le a földi.

- Te jó ég! - elakadt a szavam. Remegő kézzel érintettem meg Amanda karjaiban heverő ruhát.
- Tetszik? – kérdezte félénken. Rápillantottam. A szemem pedig azt árulta el, hogy „még szép, hogy tetszik”. Erre ő csak egy elégedett mosolyt nyugtázott felém, mint aki pontosan ilyen „válaszra” számított.

- Vedd fel! – nyújtotta át a ruhát és egy öltöző felé invitált. Még mindig remegett a kezem, de elvettem a ruhát. A fülke felé lépdeltem és felakasztottam ezt a zseniális ruhakölteményt a fogasra. Lehámoztam magamról a ruháimat – megjegyezném, hogy a felakasztott ruha mellett az enyém tiszta csövesnek látszik.

Levettem a fogasról a gyönyörű alkotást, majd a lábamhoz emeltem, hogy belebújhassak. Felhúztam az oldalamnál lévő apró cipzárt. Megigazgattam magamon a báli ruhát, és a tükörbe néztem. Illetve néztem volna, de csak egy fallal találtam szembe magam. Csalódottan húztam ki a függönyt és léptem ki Amanda elé. A tekintetében megcsillant valami. Sajnos nem tudtam elemezni, de talán elégedettség telepedett az arcára.

- Még ezek is hozzátartoznak – nyújtotta felém ökölbe szorított kezét. Lassan kinyitotta az öklét, és megláttam a csillogó fülbevalókat. A fény áthatolt rajta, de még is ragyogott. Akár a …gyémánt. A fülbevaló megegyezett a ruhán lévő kőberakással. Elvettem a kezében lévő apró tárgyat és a fülembe akasztottam.

- Várj! – mutatta fel az immár üres tenyerét, mielőtt a tükörbe nézhettem volna. Az asztalhoz lépett és elvett brossnak tűni tárgyat. Mögém lépett és apró mozdulatokkal felcsatolta a hajamat. Éreztem, ahogyan a tarkóm „szabaddá válik”. Készen voltam. Amanda egy tükörhöz állított és még az én szavam is elakadt. Ez én lennék? A hajam fel volt tűzve, csak a fülem mellett volt kihagyva pár tincs, így keretezve az arcomat.  A szemhéjamnál ezüstből fokozatosan változott át feketévé. A ruha már magában is csodás volt, de ezzel a kombinációval így még jobban. Most az egyszer kivételesen elégedett voltam a látványommal. Tetszettem magamnak.

- Hűű – csak ennyit tudtam kinyögni.

- Gyönyörű vagy. – érintette meg biztatóan a karomat Amanda.

- Köszönöm. – mondtam és hirtelen átöleltem. Kis fáziskéséssel, de ő is viszonozta a gesztust. De csak most jutott eszembe az igazán fontos dolog…

- Ki lesz a kísérőm? – engedtem el őt. – És mi lesz a feladatom? – kérdeztem, igazából ez foglalkoztatott a legjobban. Amanda sejtelmesen elmosolyodott.

- Mindent… - mondta és ekkor kitárult az ajtó – megtudsz, mindjárt. – mosolygott. A küszöböt nagy lassúsággal lépte át Michael, és most különösen helyes volt. A haja gondosan fel volt zselézve, és rendkívül jól állt neki a fekete öltöny.

- Hölgyem – lépett mellém, és szemeit lefuttatta a karjáig.

- Uram – karoltam belé, miközben egy mosolyt vetettem Amandára.

- Hé, fiatal párocska! – felhúzott szemöldökkel és kérdő szemekkel meredtem rá. – Mezítláb nem kényelmes a táncparkett – nyújtott felém egy tört fehér magas sarkút. Elvettem tőle és hálás pillantást küldtem felé, ő pedig ezt egy bólintással nyugtázta. Azonnal elhagytuk a szobát.

A folyosón száz, meg száz szem szegeződött ránk, de most nem érdekel. Szirénnek éreztem magam, egy helyes férfival az oldalamon.

- Szép vagy. – súgta Michael, és ez a bók csak doppingolt engem.

- Te se panaszkodhatsz! – búgtam vissza, mire kitértünk az épületből. Elszaladhattam volna, de Mich mindenre gondolt. Sokkal szorosabban fogott, mint eddig. Egy limuzin állt az épület előtt. A kísérőm udvarias férfi módjára nyitotta ki a kocsi ajtaját, hogy beszállhassak. Enyhén megemeltem a szoknyámat, majd lehuppantam a járgány puha ülésére. Michael is beült mellém.

- Mi lesz a küldetésem? – kérdeztem egyből, nem akartam totojázni.

- Az lesz  feladatod, hogy egy csempészettel foglalkozó férfit kell … hát hogy is mondjam …

- Elcsábítanom? – vágtam rá, de egyből megbántam. – Ugye, nem?

- Sajnos de – mondta gunyorosan, de a szemébe mintha tényleg egy kis sajnálat költözött volna.

- Ki az? – nyeltem egy hatalmasat, ekkor elém tolt egy képet. Harminc éveiben járhatott az enyhén kopaszodó férfi, aki leginkább Pitbullra, a kubai származású amerikai rapperre hasonlított. Azt hittem, hogy ott helyben meghalok a kitörni készülő röhögésemtől, de visszafogtam magamat.

- Ez úgy néz ki… mint… - nem bírtam kinyögni, tényleg elröhögtem magam.

- Azért, mert ez a titkos ikertestvére – mondta komolyan. – Nem is tudja, hogy van testvére. – Még mindig röhögtem, de átláttam a helyzetet. Ez túlságosan komoly ahhoz, hogy elnevessem. Tényleg el kell csábítanom. Te jó ég!

- Tessék – nyújtott felém egy pisztolytáskát, amit a combra kell felcsatolni. Felhúztam a szoknyám részét, de úgy, hogy ne lehessen meglátni a bugyimat. Majd felcsatoltam a fegyvertartót. Ezután Michael egy pisztolyt is átnyújtott. – Ha szükséges lenne, bár kétlem – mosolygott. – Biztos, ami biztos. – a fegyvert beleraktam a tartójába, majd visszaigazgattam a szoknyámat.

- Mit kell elérnem? – tettem fel még egy kérdést, és rettegtem a választól.

- Ez a bál nála lesz megrendezve, szóval el kell érned, hogy felmenjetek a szobájába… - lesokkoltam.

- MICSODA? – ordítottam. – Ugye csak viccelsz? – reménykedtem. Reméltem, hogy még van esély. De mikor Michael megcsóválta a fejét, az összes eddigi biztos pont elszállt bennem. Nem szóltunk többet egymáshoz. Magamba próbáltam ráhangolódni a dologra, de semmiképpen se ment. Még azt sem bírom elviselni, hogy Chris hozzám nyúl, hát még egy…?!

Az érzelmi skála legfölsőbb szintjén voltam. Robbanni készültem, akár egy vulkán, akiről azt hitték, hogy már elszunnyadt. Most komolyan? Hogy lehet valaki ilyen egy olyan lánnyal, mint én? Akinek eddig semmi gondja nem volt. Éltem, mint hal a vízbe. Legszívesebben kitekerném Chris nyakát, mert elhozott ebbe a börtönbe. Nagyon mérges vagyok rá. A többiekre is. Miért velem csináltatják ezt? Miért nincs egy másik lány? Miért? Miért? Miért? Csak ez a kérdés úszkált az elmémben. Sehogy se tudtam kikergetni a fejemből a gondolatot.

- Hé, itt van ital? – kérdeztem hirtelen Michaeltől.

- Persze. Mit kérsz?

- Valami erőset! – utasítottam, mire ő megragadott egy üveget, amire az volt ráírva, hogy „Martini”. Öntött egy decis pohárba, majd felém nyújtotta. Bólintással jeleztem, hogy köszönöm. Kikaptam a kezéből az italt, majd egy kortyra lehajtottam. Az alkohol kellemesen marta a torkomat, míg leért a gyomromba. Már most éreztem az ital jótékony hatását. Engem nem nagyon szokott „kivágni” az ital. Immár sokkal nyugodtabban dőltem hátra az ülésben.

- El tudod képzelni milyen szar egy pöcst csábítgatni? – eredt meg a nyelvem.

- Nem, de szörnyű lehet. – válaszolt.

- Hát az… - mormoltam magam elé, majd végleg eltemettem magamban a gondolatot. Nem érdekel! Jól fogom magam érezni. Végre kicsápolom magamból a feszültségeket. Bárkit elcsábíthatok, aztán eldobhatom, mint egy szemetet… Igen, ezt fogom tenni! Készülj fel, Pitbull imitátor! Felejthetetlen estéd lesz.

később:
Killa drága írta, hogy szeretne képet a ruháról. :) Igen, azt be is akartam rakni, illetve tervbe volt, csak elfelejtettem. Szóval, itt a ruha: