4. fejezet

Sziasztok, emberek! Gyorsan publikálom a fejezetet, és azután hozok képeket is. De előtte olvasgassatok szorgalmasan! :P Ez a hozzunk "pénteken, illetve csütörtökön" fejezetet kissé kiakasztott, de megoldottam. Még így is több lett 1000 szónál, szóval büszke vagyok magamra. Jó, nagyon nem, de nem baj. x') Az a helyzet, hogy csütörtökön nem tudom hozni a fejeztet, mert kirándulás. Szerdán is oda megyek, szóval még pénteken se tudnám felrakni vagy előre megírni. A hétfő is necces, mivel szombaton esküvő/lagzi. :( Na, de valahogy megoldom. Jön a nyári szünet, és akkor pótolok! Addig is, mindenki lustuljon a héten! Legalábbis én azt teszem. xD A fejezet most sincs bétázva! Elütésekért elnézést kérek. Jó olvasást!

 

Lauren készülődött. Testileg és lelkileg is próbálta ráhangolni magát az elkövetkezendő edzésekre. Ami tényleg nem lesz kispályás. Még most sem hiszi el azt, amit hallott Michaeltől. Ugyan, olyan hülyeség ez az egész, hogy léteznek természetfeletti lények. Ekkor tudatosult Laurenben a gondolat, hogy saját maga is egy külön lény, mivel nem mindennapos erőt tudhat magának. Egy kicsit rendbe szedte magát, ugyan is egy ajtó a fürdőszobára nyílott. Ami minden bizonnyal ehhez a szobához tartozott. Jobb is, a lány nem szeretett volna koedukált fürdőbe lézengeni. Megmosta az arcát, így egy kicsit rendbe szedte magát, sőt, a sminkét is ki tudta igazítani. De, jobbnak látta, ha most csak természetesen mutatkozik a többiek előtt. Pár percen belül egy kopogás hangozta be az üresen berendezett szobát. A lány nem válaszolt, így az „idegen” engedély nélkül lépett be a szobába. Lerakott valamit az ágy mellé. Lauren kilépett a fürdőből, és akkor látta meg Chris fájdalmas, eltorzult arcát.

- Mi van? – kérdezte flegmán a lány, ügyet sem vetve a hangszínre. Nekitámaszkodott az ajtófélfának és úgy várta a fiú válaszát. Mérges volt rá, mert talán megkedvelte, de elrángatta erre a … szörnyű helyre.

- Semmi, csak – vonta meg a vállát. – Bánt, hogy ott kellett hagynod a szüleidet. Nem akartalak ide rángatni, de ez volt a dolgom. Légy szíves, ne haragudj! – nézett őszintén a lány szemeibe, mintha hipnotizálni akarná. Lauren megszakította a pillantást és visszament a fürdőbe. Nem szólt semmit. A férfi pedig csak ott várt, türelmesen.

Összeszedte magát, majd nagyot sóhajtott és visszament az ágyához.

- Kezdhetjük? – kérdezte Chris, mire a lány csak sandított egyet, majd kinyitotta az ajtót. A fiú utat tört magának, így elől ment. Végül is, ő tudta, hogy merre kell menni, de Michael akkor is udvariasabb volt. A folyosókról ismét egy labirintus képe jutott eszébe a lánynak. Nagyon nem figyelte az utat, így nem tudta, hogy merről jöttek és hová is lyukadnak majd ki. Végül egy fehér terem tárulkozott eléjük, amelyen sok ablak volt. A földön matracok hevertek. A sarokba pedig babák, amit lehet bokszolni. Most üres volt a terem. Biztosan reggel szoktak lenni az edzések.

- Na, szóval kezdjük az alapokkal – csapta össze a tenyerét Chris, mire Lauren értelmetlen fejet vágott, és felhúzta a szemöldökét. – Emlékszel, mikor megütötted Markust? – kérdezte. A lány bólintott egyet. – Akkor dühös voltál. Elvileg dühvel vagy idegességgel aktiválod az erődet. Muszáj megtanulnod, hogy hogyan hívd elő akkor, amikor akarod. Most koncentrálj! Gondolj arra, hogy ez az egész hely tönkretette az életedet – ekkor érzékelte Chris, hogy Lauren ziháltan veszi a levegőt, és az orrlyukai is kitágultak. Első lépés, kipipálva. Most következik a másik. – Oké, most koncentrálj a füledre. Mivel csukva van a szemed, így nem láthatsz. De, ne nyisd ki! – utasította. – Előbb azt kell megtanulnod, hogy a hallásod felerősödjön. – A lány ekkor minden egyes mozzanatot hallott. Még azt is érzékelte, amikor egy pók suhant el a sarokban. Nagyon idegesítő volt, mert mindent 1000-szer hangosabban hallott. Most már biztos, hogy Lauren nem mindennapi lány. Chris a lány mögé lopózott, és ezt ő érzékelte is. Megfordult, kinyitotta a szemét. A lábára koncentrált. Arra, hogy megrúgja a férfit. Nekirugaszkodott, egy kissé felugrott, majd minden erejét a lábfejébe összpontosítva megrúgta Chris hasát. Lauren kinyitotta a szemeit, és ekkor látta, hogy a férfi egészen a falig ütközött. A szája elé kapott, oda akart menni. De még egy dolgot ki akart próbálni. Most mindkét lábára erőteljesen koncentrált. Odafutott a terem másik végébe. Egy másodperc volt, míg odaért. Leguggolt a fiú mellé. Egy kicsit megrázta a vállát.

- Hé! – szólongatta. – Hé! – mondta erőteljesebben, ekkor kinyílt az ajtó, és Michael lépett be rajta. Elkerekedett szemekkel nézte a jelenetet.

- Ilyen könnyen tanulsz? – kérdezte a lánytól, ő pedig megvonta a vállát. – Ez jó – mondta magának, és odament a vámpírhoz ő is. – Mi történt? Illetve, mit csináltál? – biccentett a lány felé. Annyira krémes hangja van, gondolta Lauren.

- Hát, egyszerűen csak a lábamra összpontosítottam, és hasba rúgtam. Aztán a falig „repült”, és nem érzékeli az ingereimet – foglalta össze. Ekkor Michael arcán különböző érzelmek suhantak át. Egyrészt, elégedettség, hogy a lány ilyen könnyen tanul, és ekkora erőt birtokol a markaiban. Másrészt, ha ilyen könnyen legyőzte Christ, nem okozna gondot neki, hogy kitörjön ebből az épületből. Kicsit visszább kell fogni az erejét.

Megmozgatta a fiú fejét, de még mindig nem érzékelte a külvilágot. A fejből egy kis vér szivárgott, ami annyira nem volt súlyos, de nem kis probléma. Ekkor Laurennek valami beugrott. Chris is vért adott neki, mi lenne, ha most ő tenné ugyanezt. A zsebéből kivett egy kis bicskát, és megvágta a kezét. Michael először nem értette a dolgot, majd ő is kapizsgálni kezdte. Tetszett neki a lány észjárása.

Lauren a kezét Chris szájához emelte, majd az szívni kezdte. Tehát hatásos volt ez a vér dolog. Hirtelen kipattant a szeme, majd ellökte a szájától a lány kezét. Felállt a földről, majd szembe nézett a lánnyal. Az erei kidülledtek a szeme alatt, és a szemfoga is meghosszabbodott. Még több vérre szomjazott. Lauren azt hitte, hogy a srác tudja uralni az éhségét. De akkor ezek szerint nem.

- Chris! – szólította a fiút. – Nyugi – ekkor a sebére koncentrált, amely hirtelen összeforrott. Még most sem hiszi el, hogy minderre képes. De a férfi nem is reagált a szólításra, a lány mögött termett, és beleharapott a nyakába. Illetve, beleharapott volna. Lauren tudta, hogy ezt fog következni, ezért a nyakára összpontosította azt a védőpajzsot, amiről Michael beszélt. Így nem csordult ki a vére a lánynak, és Chris nem is tudott abból inni. Ennek láttára, lenyugodott és minden visszakerült a régibe. Kezdi rühelleni Christ. Végül is, már a kezdetek óta nem volt szimpatikus neki ez a csávó. Nézzük csak… a suliba megfenyegette, aztán nem is a kiképzőhelyre vitte, leütötte a testvére a lányt… nem engedte, hogy elszabaduljon, most pedig megharapja. Ezek nem olyan dolgok, amitől az ember szimpatikusnak gondolná a másikat.

Lauren Michaelhez loholt, aki kissé döbbente nézte az eseményeket. A lány megragadta a férfi alkarját, és kihúzta ebből a teremből. Beszélni szeretett volna vele.

- Új kiképzőt akarok. Egy olyat, aki nem harapdál engem, nem fenyeget meg az iskolában és még sorolhatnám! – kelt ki önmagából. Mich elmosolyodott és a lány felé fordult.

- Figyeld, Chris nagyon jó edző! Biztosan csak a véredtől pörgött be – ekkor lenézett a lány kezére, nem látta, hogy folyna belőle a vér.

- Begyógyítottam – vont vállat Lauren. Valahogy érezted, hogy mire gondolhat a fickó. Ekkor egy ötlet jutott eszébe a férfinak.

- Mi lenne, ha ma este elmennétek New York belvárosába, és buliznátok egy kicsit? Jobban megismernétek egymást… tudod – mondta el a gondolatát.

- Nem. – vágta rá rögtön arra, hogy jobban megismerhetnék egymást. Nem akar többet Chrisről tudni, sőt, hallani sem.

- De…

- Nem! – ordította határozottan.

- De, elmész – hallott meg egy női hangot mögüle. Megfordult, és ekkor egy Michael-el egyidős hölgyet pillantott meg, aki nagyon csinos volt. Sima haja tökéletesen omlott a vállára. Tartása nagyon jó volt, egy farmerhatású ruhát viselt, amelynek a mell feletti részen egy cipzár volt. A szeme ki volt húzva, és bronzos árnyalatú szemfesték volt a szemhéján. – Én segítek neked a ruhaválasztásban, és egyéb dolgokban – biccentett a lány felé. – Te meg szólj Chrisnek, hogy készülődjön! – utasította a férfit, és megragadta a lány kezét. Ezek a sok szobák, gondolta Lauren, mikor egy újabb nem látott folyosón mentek keresztül. Egy szépen berendezett, elegáns szobába érkezetek. A sarokba egy gördíthető ruhafogas hevert. Sminkelő asztal is volt mellette, ezen kívül pedig egy hatalmas tükör is. Bőrhatású heverő álldogált még a szobába, ez előtt pedig egy asztal volt melyen egy tálca hevert, amin teás kanna és poharak szorítottak egymásnak helyet.

- Ma New York egyik legjobb bárjába mentek, ahol fő az, hogy hogyan nézel ki – mosolygott kedves Laurenre.

- Igen, biztosan, hogy a szadista állatok csorgassák utánam a nyálukat – mondta csípősen a nőnek.

- Nocsak, de szabad szájú vagy – és egy büszke mosoly terült el az arcán. – Ez tetszik – ekkor a ruhafogashoz ment, ahol csomó ruha várta, hogy felvegyék. Elkezdett nézelődni a dolgok között. Kivett egy fekete pántos ruhát, mely térd felettig ért le. A csípő felől volt egy kis vonal, amelyen fodrok voltak. De csak ezen az egy helyen, hogy még is fel legyen dobva a ruha. A jobb lábnál fel volt vágva egy kicsit. A lány kezébe adta. – Vedd fel! – utasította. Lauren vonakodva lépett be az öltözőbe, amit a szobában talált. Lehámozta magáról a „régi” gönceit, és felvette ezt a ruhát. Még saját magának is tetszett. Megigazgatta magát, majd visszament a nő elé. Ő intett, hogy üljön le a sminkasztalhoz. Nekilátott a munkához az ismeretlen idegen. Hajsütő vassal begöndörítette a lány haját. Kihúzta a szemét feketével, majd sötétbarna árnyalatokat rakott Lauren szemhéjára, amelyek illettek a hajához. Szempillaspirállal áthúzta a lány szempilláit, és így dús hatás keltettek. Akár egy igazi vadmacska. A nő ismét a ruhafogashoz lépett, és leemelt egy bőrdzsekit. Lauren kezébe nyomta, ekkor egy fekete magas sarkút is adott neki. A lány engedelmesen felvett mindent, sőt, nem is bánta, hogy ilyen jó cuccokhoz jutott. Belenézett a tükörbe és elkerekedetten nézett végig önmagán. Úristen! Ez tényleg Ő lenne? Olyan másnak tűnt ebben a pillanatban. Visszament a folyosóra ahol Chrissel találkozott össze. Ő is útra készen volt. Lauren sértődötten előre ment, érezte, hogy merre kell mennie.

(Teljes nagyságért kattintsatok a képre, vagy ide!)